András Tibor kiállítása

ANDRÁS TIBOR festőművész posztumusz kamarakiállítása:

HADITUDÓSÍTÁS 1956

Az elmentek itt hagyott fájdalmát cipelem magammal / Hol mások gondtalan tovalépnek - / Hódolván közhely édelgésnek / Lim-lomot veszek magamhoz / És ködben keresgélek ... / Hozsánna néked: Enyészet. (András Tibor verse)

Megnyitó: 2016. november 24-én 18 órakor.

Megnyitja: SÜMEGI GYÖRGY művészettörténész

Megtekinthető:2106.november 24-2017. január 7. között.

A kiállítás megrendezését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

fenykep-elott-allva korulvagott kicsi

Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára / Anders Engman

További információk az alkotóról:

http://tibor.andrasek.hu/

http://artportal.hu/lexikon/muveszek/andras-tibor-2358

VAGY maradjon a múzeum honlapján, és...

Az igazi, az igaz

írta: Feledy Balázs

Magyar Demokrata 6. évf. 35. szám, 2002. augusztus 29.

    Sok példa bizonyítja, hogy művészi, alkotói tehetség és érvényesülés mennyire két különböző dolog. Hatványozottan igaz ez a XX. Századra, amikor – ha lehet – még erősebben volt meghatározó a politika, s amikor tehetséges művészsorsokat determinált a történelem. A sok példa közül most annak az András Tibor festőművésznek a példáját említjük, akinek tehetsége messzemenően indokolta volna, hogy 2000-ben ne úgy haljon meg 79 éves korában, hogy életműve tulajdonképpen ismeretlen a magyar művészettörténet számára. Sajnálatos és méltatlan. Azonban tekintsük igen kedvező jelenségnek, hogy esetében – a munkáit gondosan őrző családon túl – van egy olyan fiatal festőművész, Muhari-Papp Sándor Balázs, aki az utóbbi években mindent megtett azért, hogy András Tibor képei, rajzai kikerüljenek az ismeretlenségből, hogy legalább a szakmai és az érzékeny nézői közeg megismerkedhessen ezzel az eddig lappangó életművel. A fiatal festő ugyanis növendéke volt András rajztanár úrnak, akinek sokat köszönhet hivatása megválasztásában. Az elmúlt hónapokban két tárlat is bemutatta András Tibor műveit, az egyik a Duna Galériában, a másik a Magyar Kultúra Alapítvány Székházában. A két kiállítás együttesen bizonyítja, hogy ez a sokat megélt és átélt művész milyen érzékenyen közelített a világ jelenségeihez, mennyire képes volt a szociográfiai egzaktságra, miközben stílusát befolyásolták témái, s ezeken keresztül az aprólékos ábrázolásmódtól az expresszív megjelenésen át, az absztrakciót súroló művészi világlátásig sokféle felfogásban dolgozott. Képeiből sugárzik érzékenysége, befelé forduló alkata, sok esetben finomsága. Igazi kolorista is tudott lenni, eleven dinamikával, ugyanakkor finom tónusok jellemzik munkáit.

    András Tibor Burghardt Rezső és Bernáth Aurél növendéke is volt, de politikai okok miatt csak 1958-ban szerzett rajztanári diplomát, amely végül is megélhetésének alapja lett. Életében végig belső ellenzékben volt. Oly korban élt és alkotott, amikor a kép, a rajz őszintesége nem érdem volt, hanem bűn. Most halála után itt az ideje annál, hogy megismerjük. Mert nemcsak igazi festő volt, de igaz festő volt. Ami lehet, hogy több.